Mézelő méh (házi méh), vagyis apis mellifera. Innen a név: api, illetve terápia, azaz gyógyítás. Az apiterápia a méhek termékeinek gyógyító célú felhasználása. Klasszikus értelemben a méhméreg jelentette az apiterápiát, azaz a méhszúrással történő gyógyítást.
A mai szemlélet szerint, „minden” olyan anyag, mely öszefüggésben van a méhekkel az apiterápia részét képezi. A teljesség igénye nélkül nézzük át, mit is állítanak elő a méhek. A legfontosabb apiterápiás termék és talán a legszélesebb körben felhasznált a méz, mint élelmiszer. De a további méhészeti termékek mint pl. a méhpempő, virágpor, propolisz, méhméreg is bizonyítottan gyógyító hatással bírnak. Ha még szélesebb szemszögből vizsgáljuk az apiterápiát, akkor bizony olyan méhészeti produktumokkal is találkozhatunk, melyek az átlagember számára talán semmit mondóak. Ilyen lehet a here lárva, viaszmoly lárva, a kaptárlevegő, vagy akár a födelezés (pergetéskor a viasszal lefedett sejtek tetejét eltávolítják, ez a viasz fedél a fedelezés, vagy födelezés).
Érdekesség, hogy itthon Magyarországon a méhésztársadalom, nem tulajdonít a födelezésnek nagy jelentősséget, szimplán beolvasztják a méhészek viasznak. Pedig tőlünk keletebbre igen megbecsült méhészeti termék. Az oroszok zabrusznak hívják. Ebben az anyagban megtalálható a méz, méhviasz, propolisz, virágpor, a méhek nyálmirigyeinek váladéka. Egyszerűen el kell rágni. Gyógyító hatása: a fogíny és a szájüreg fertőtlenítése, fokozza a nyálképződést, javítja a szív- és érrendszeri funkciókat, megelőzi a légzőszervi betegségek és az influenza kialakulását.
(födelezésről forrás: Rozs István)
